Az idő nagyon gyorsan repül el a fejünk felett.Nemrég még az óvodában játszottunk egymással,az udvaron rohangáltunk és az óvonénik vigyáztak ránk. Utána elballagtunk iskolába. Minden új volt számunkra. Akkor még nagy izgatottsággal mentünk suliba,hiszen minden nap újat tanultunk a tanárnéninktől. Ismét eltelt 4 év,és újra búcsúznunk kellett szeretett osztályfőnökünktől. Felkerültünk felsőbe,a "nagyokhoz". Ott is mi voltunk a legkissebbek. Mindig féltünk naplót vinni a nyolcadikosokhoz.:) Sok idő eltelt azóta...túl gyorsan. Most mi vagyunk a "nagyok",a nyolcadikosok,a ballagók,a búcsúzók. Megint elértünk egy olyan szakaszhoz,ahol sírni fogunk a boldogságtól és a szomorúságtól. Már megvolt a bál,a keringő,még előttünk áll a felvételi,a kompetencia és a ballagás. Ilyenkor még azt mondjuk: "Mennyi idő van még addig.." Aztán egyszer csak rádöbbenünk,hogy ugyanolyan gyorsan elillant ez az év is,mint az előző 8.
Csinálhattunk bármilyen nagy hülyeséget,veszhettünk össze bármikor,de nagyon fog hiányozni az a sok hülyeség,amit együtt műveltünk. Felejthetetlenek az osztálykirándulások,a buszos kajálások,a bolond éneklések,a gyereknapok és a táborok.:D Remélem, (ha nem is mindenkivel,de az osztály nagyrészével) tartani fogjuk a kapcsolatot még sok-sok évig és be tudunk számolni arról,hogy miket értünk el eddig az életben!:) ♥
