Szeretem. Szeretem, hogy te vagy nekem az egyetlen. Szeretem, mikor megcsókolsz, mikor megölelsz, még azt is,mikor csak rám nézel.

Csak nézel, és ötletem sincs,mi rejlik az mögött a gyönyörű zöld szempár mögött.

Még csak sejtem, még csak sejtelek.

Nézem a faleveleket,amelyek szépen hullanak a fáról ezen a napsütéses őszi napon és érzem,hogy egy vagyok közülük. Nézem a napsugarakat,ahogy beragyogják a parkot. Nézem a bogarakat, a szemetet, a cigarettám füstjét. Mind, mind én vagyok.

Mégis több akarok lenni. Csend,amely körülölel a szobádban. Magány, amely ott van melletted. Sötét, mikor alszol. A nevetés, mikor jól érzed magad. Ez akarok lenni. Felejthetetlen és nélkülözhetetlen.

Számodra.

Az ember megérzi,hogyha valaki közeledni szeretne felé. Megérzi,hogyha szeretik,megérzi,hogyha utálják,megérzi,hogyha vonzódnak hozzá és megérzi,hogyha meg akarják csókolni.

Ami egyszer elkezdődött,de még nem lett vége..ami még mindig ott lóg a levegőben és a folytatásra vár. Az az a szörnyű helyzet,amit mindketten akartok. Ott vagytok egymással szemben,egymás szemébe nézve. Egy karnyújtásnyira van tőled. Meg akar csókolni,csillog a szemetek,kívánjátok egymást. Aztán egy pillanat alatt visszatértek a jelenbe,a valóságba. Minden visszatér a kerékvágásba. Te nem vagy az övé és ő sem a tiéd. Maradtok magatokra hagyva,egyedül,de mégis egymásra várva. 

De egy idő múlva ez is megváltozik. Megunjátok a folyamatos várakozást és talán a sarkatokra álltok. Na akkor lesz minden tökéletes és akkor lesz minden úgy,ahogy eredetileg meg volt írva.

https://www.youtube.com/watch?v=450p7goxZqg

Mindig olyan naív vagyok,hogy azt hiszem,lesz egy tökéletes nap problémák és összetűzések nélkül...de nincs. Erre minden este rájövök,amint végiggondolom az egész napomat. Pedig nem szeretnék sok mindent. Csak boldog lenni. Nem veszekedni,nem szomorkodni és ezek után nem megbánni,nem bocsánatot kérni. 

Igaz,van olyan,hogy saját magunknak csináljuk az akadályokat és a szomorúságot,de rosszul esik,ha szeretnénk jóvá tenni,megbocsájtást kérni,mégsem engedik. Egy idő után belefáradunk a próbálkozásba és megunjuk. A szív már nem küzd a boldogságért,nem akar megbocsájtást, nem akar örülni... Ne engedjük,hogy utunkba álljanak. Még akkor sem,ha  jól tudjuk,mi tettük magunkat boldogtalanná.

 Van kiút..csak meg kell találni,és a végsőkig kitartani.

Tudjátok azt gondoltam a nyár könnyű lesz,élvezetes,semmivel nem kell törődni és töltődni az új tanévre,az új sulira. Félig meddig így is lett,viszont voltak olyan pontok,ahol azt kívántam inkább lennék mindig elfoglalt.
Mindig is úgy éltem,hogy nincsen unalmas pillanatom..most pedig?! Rengeteg olyan napom volt,hogy nem tudtam magammal mit kezdeni. Persze,itt van a barátom,és a legjobb barátnőim,akikkel bármikor tudtam találkozni,de a régebbi találkozók a régi haverokkal,a sok bandázás,a hülyülés valahogy kimaradt. Ballagáskor mindenki mondta,hogy így ír,úgy ír...hát az osztályom 20 főjéből körülbelül 10-en írtak. Most lesz egy találkozó,remélem élvezni is fogjuk,de félek,hogy elfelejtjük egymást...bármilyen ígéret ellenére.

Ezeken kívül,csodás a nyár! Jó az idő (már amikor), sok fagyit lehet enni,sokat fürödni,napozni,boldognak lenni és tényleg töltődni az új sulira :))

3 hónap és itt a tanév vége megint. Megint,újra és újra eljön,úgyanakkor,úgyanúgy. Most azonban valami más lesz. Nem élhetünk abban a hitben,hogy jövőre kijavítjuk az év végi bizonyítványunkat.  Nem fogjuk hallgatni az igazgatónőnk évzáró/évnyitó beszédét,a megszokott idézetekkel,nem fogunk ott sorakozva a többi gyerek között állni. Nem,mi már nem. Elmegyünk,elballagunk ebből az iskolából.

Eddig nem is foglalkoztunk azzal a ténnyel,hol most vagyunk így utoljára EGYÜTT. Mindig veszekedtünk és néztük a felsőbb éveseket. Nem érdekeltük egymást. Ez mostanra megváltozott. Rájöttünk,hogy ha elballagunk nagyon is hiányzunk majd egymásnak. Visszaemlékszünk majd az aulában lévő puffra,amit mi tettünk híressé,a németórák szépségeire,a tesik szenvedéseire,a padokra,szerelmekre,barátságokra. Azokra a barátságokra,amik nagyon szorossá nőtték ki magukat a 8 év során,ezért nehéz lesz elengedni egymás kezét. Mára beláttuk. Szeretjük egymást,szeretünk együtt nevetni,együtt hülyéskedni,bohóckodni,vagy az őrületbe kergetni a tanárokat.(Az utóbbihoz különösen nagy tehetségünk van!:D).

Ha már most rágondolok a ballagásra vagy a szerenádra egyből elérzékenyülök. Sok minden hiányozni fog. A tanárok,a barátok,az iskolatársak,dicséretek,de még a leszidások is! A legjobban az én osztálytársaim fognak hiányozni,akik olyanok,mint a családom. Ha rossz kedvvel megyek be az iskolába,rögtön megvigasztalnak,de ez természetesen kölcsönös. Imádok velük lenni. Minden imádok,ami velük kapcsolatos! Őszintén bízom benne,hogy tartani fogjuk a kapcsolatot még jó sokáig,és hallok majd mindenki sikereiről az életben!:) Örülök,hogy egy ilyen osztályba kerültem!! ♥
 

Az idő nagyon gyorsan repül el a fejünk felett.Nemrég még az óvodában játszottunk egymással,az udvaron rohangáltunk és az óvonénik vigyáztak ránk. Utána elballagtunk iskolába. Minden új volt számunkra. Akkor még nagy izgatottsággal mentünk suliba,hiszen minden nap újat tanultunk a tanárnéninktől. Ismét eltelt 4 év,és újra búcsúznunk kellett szeretett osztályfőnökünktől. Felkerültünk felsőbe,a "nagyokhoz". Ott is mi voltunk a legkissebbek. Mindig féltünk naplót vinni a nyolcadikosokhoz.:) Sok idő eltelt azóta...túl gyorsan. Most mi vagyunk a "nagyok",a nyolcadikosok,a ballagók,a búcsúzók. Megint elértünk egy olyan szakaszhoz,ahol sírni fogunk a boldogságtól és a szomorúságtól. Már megvolt a bál,a keringő,még előttünk áll a felvételi,a kompetencia és a ballagás. Ilyenkor még azt mondjuk: "Mennyi idő van még addig.." Aztán egyszer csak rádöbbenünk,hogy ugyanolyan gyorsan elillant ez az év is,mint az előző 8.
Csinálhattunk bármilyen nagy hülyeséget,veszhettünk össze bármikor,de nagyon fog hiányozni az a sok hülyeség,amit együtt műveltünk. Felejthetetlenek az osztálykirándulások,a buszos kajálások,a bolond éneklések,a gyereknapok és a táborok.:D Remélem, (ha nem is mindenkivel,de az osztály nagyrészével) tartani fogjuk a kapcsolatot még sok-sok évig és be tudunk számolni arról,hogy miket értünk el eddig az életben!:) ♥

Néha nagyon nehéz elengedni valakit és beletörődni,hogy már nem láthatod többet,nem beszélhetsz vele,nem ölelheted át. Egy-egy könnycsepp is gyűlik a szemünkben,ha visszagondolunk,milyen volt. De azok,akik elhagyták ezt a világot,nem szűntek meg létezni,csak egyszerűen jobb helyre kerültek. Erről a helyről segítenek minket,átvészelik velünk a problémákat és vigyáznak ránk. Úgy tűnik,itt hagytak minket...mégis velünk vannak. Akiknek az életben fontosak voltak,most is azok. A szívünkben élnek örökké és soha nem feleltjük el őket. Nyugodjanak békében! Értük égjenek a gyertyák,amiket gyújtottunk.!

Sokszor jön velünk szembe egy akadály életünk során. Azt gondoljuk,hogy itt a vége,nincs értelme próbálkozni. Rosszul gondoljuk! Mindig van esély,remény hogy átugorjuk ezeket az akadályokat. Néha nehéz,de akkor is erősnek kell maradnunk és ne engedjük,hogy összedőljön alattunk minden!

Vannak fájó emlékek,de el kell fogadnunk,hogy az már a múlt. Nem tudunk rajta változtatni...de itt van előttünk a jövő,amit magunk alakíthatunk! Csak ez számít.

A hibáink sem véletlenül történnek. Ezekből kell tanulnunk,hogy később ne kövessük el őket újra. Céljaink és vágyaink után menjünk,ha pedig elértük őket veregessük meg a vállunkat,mert jól csináltuk...ez a legfelemelőbb érzés!:)

Stop a gomb a liftben és megállok,
akkor is szerválok, ha ütőm sincsen.
Ez minden kincsem,
hangom a történet,
a mesék, a példák, mind a táramban töltények.
Ki ivott a poharamból, ki evett a tányéromból?
Mit gondolsz a tükörképről, vagy épp az árnyékodról?
Ez nem homokvár és nem is a gokartom,
a zsiványok már dzsipben, régóta nem lóháton.
A becsület lassan, csak egy bejegyzés a szótárból,
hogy lett ennyi ribanc, istenem egyetlen bordából?
Mennyi mindent láttam és mennyi mindent hittem,
és már tudom mi az igazság, hogy igazság nincsen.
Én javítani akartam, de javítani nem lehet,
mert ahányan ismernek,mind annyiszor eltemet.
De azért mert ők ilyenek, te ne állj be a sorba,
van mikor választani kell, tartalom vagy a forma.

Még mindig ott van a pad a lelkem a pad,
amin üldögéltem, mert mindig akad,
egy apró remény a csillagok között,
hagytam és belém költözött.

Az én fajtám az tudja, hogy az apró pénz is pénz.
És én mondom, hogy bármi, amitől függsz az felemészt, hey.
Nézz rá a kölyökre, milyen édes hogyha álmos,
de pont mikorra ballag leszel áttétesen rákos.
Az ember, az ember, az ember mindent leszar,
az ember megteheti, és az ember olyan fukar.
Hogy magától is sajnálja az igazság egy szeletét,
hogy valamit nem lehet na, hiába szeretnéd.
Bár a legtöbb lánynak bőven elég a New Yorker.
És a legtöbb fiúnak bőven elég ha úgy jó fej,
hogy valakivel, még csak MSN-en beszél,
de már kinagyította ám több képen is a szemét.
Az én szüleim harminc éve keltik reggel egymást,
tudnának ám mesélni az életről egy s mást.
Te kiben bíznál úgy, hogy leéld vele az életed,
és bár nem ismerlek, de én ilyen vagyok féltelek.

Még mindig ott van a pad a lelkem a pad,
amin üldögéltem, mert mindig akad,
egy apró remény a csillagok között,
hagytam és belém költözött.

Csak a most van és a múlt, a jövő messze távol.
Bár Isten tényleg mindent tud erről a világról.
De sokan azt gondolják, hogy nem tereli nyáját,
Valami Sci-fi szerű jövetelét várják.
De ahogy a közmondás őrzi a fától az erdőt,
Itt egyre inkább tompa vagy, minél inkább felnőtt.
Itt szégyellik a gyerekek, hogy játékkal a kézben,
Itt az interneten vagy fenn, nem lenn a téren.
Cigivel és csajokkal a tábortüzek helyett,
egy hullagyár az utca, a beton élve eltemet.
De ha csak holnapig élnék, én akkor se tojnék be,
Rám mondtak sok mindent, mint a reklámok a fogkrémre.
Mégis tele a váró, amin nem segít a pálinka,
kihúzzák a fogad, közben az asszisztens ásítva,
kéri hogy a következő üljön be a székbe,
ha ezt nem fogadod el, na akkor tényleg tépj be.

Még mindig ott van a pad a lelkem a pad,
amin üldögéltem, mert mindig akad,
egy apró remény a csillagok között,
hagytam és belém költözött.