Éjszakából reggelbe<3

Vihar közeledik. Hideg és hűvös szél fúj. Én is hideg vagyok. Ki vagyok hűlve és nincs itt mellettem,hogy felmelegítsen...tudom,hogy rám gondol. Ez tart életben,nah meg persze az,hogy beszélünk.Így megy ez pár óráig.Nagyon jó vele beszélni. <3 De jobb lenne,ha itt lenne...<3

Lassan éjfél. Már lement faceról,mert álmos volt. Én is az vagyok,de várom,hátha még feljön és rámír. Sajnos nem jön. A hiánya még elviselhetetlenebb. Most nem beszélünk és nem tartja bennem a lelket...tudom,hogy velem álmodik.

Mindjárt hajnali 3. Még mindig nem alszom. Már én is leléptem facebookról,de csak fetrengek az ágyban. Folyton Ő jár az eszemben. Biztosan rólam álmodik. De még mindig hiányzik. Végül feljövök facebookra,mert lehet hogy fent van,de nincs. Még mindig alszik...biztosan mélyen. Aztán kigördül egy könnycsepp. Hiányzik az ölelése,a csókja és mindene. Álomba sírom magam. 

Kinyitom a szemem és látom,hogy világosodik. Ilyenkor nyugszom meg,mert tudom,hogy nemsokára felébred és beszélhetünk. De eléggé kimerültem ezért visszaalszom...persze az Ő gondolatával.

Már kipihent vagyok. Nyújtózkodok egyet és ránézek az órára. 10 óra van. Fellépek facebookra a legnagyobb örömmel,hogy végre beszélhetünk. És fent van. Rámírt. Boldog vagyok. Kiderült,hogy Ő sem aludt. Túlságosan hiányoztam neki,ahogyan Ő nekem. Imádom. Minden porcikáját. Nem tudok nélküle élni. Azután csak beszélünk és beszélünk...utána pedig megbeszélünk egy találkát. Önfeledten boldog vagyok. És már nem is fáj annyira.hogy most nincs mellettem. :)) <3