Mi együtt...utoljára.

3 hónap és itt a tanév vége megint. Megint,újra és újra eljön,úgyanakkor,úgyanúgy. Most azonban valami más lesz. Nem élhetünk abban a hitben,hogy jövőre kijavítjuk az év végi bizonyítványunkat.  Nem fogjuk hallgatni az igazgatónőnk évzáró/évnyitó beszédét,a megszokott idézetekkel,nem fogunk ott sorakozva a többi gyerek között állni. Nem,mi már nem. Elmegyünk,elballagunk ebből az iskolából.

Eddig nem is foglalkoztunk azzal a ténnyel,hol most vagyunk így utoljára EGYÜTT. Mindig veszekedtünk és néztük a felsőbb éveseket. Nem érdekeltük egymást. Ez mostanra megváltozott. Rájöttünk,hogy ha elballagunk nagyon is hiányzunk majd egymásnak. Visszaemlékszünk majd az aulában lévő puffra,amit mi tettünk híressé,a németórák szépségeire,a tesik szenvedéseire,a padokra,szerelmekre,barátságokra. Azokra a barátságokra,amik nagyon szorossá nőtték ki magukat a 8 év során,ezért nehéz lesz elengedni egymás kezét. Mára beláttuk. Szeretjük egymást,szeretünk együtt nevetni,együtt hülyéskedni,bohóckodni,vagy az őrületbe kergetni a tanárokat.(Az utóbbihoz különösen nagy tehetségünk van!:D).

Ha már most rágondolok a ballagásra vagy a szerenádra egyből elérzékenyülök. Sok minden hiányozni fog. A tanárok,a barátok,az iskolatársak,dicséretek,de még a leszidások is! A legjobban az én osztálytársaim fognak hiányozni,akik olyanok,mint a családom. Ha rossz kedvvel megyek be az iskolába,rögtön megvigasztalnak,de ez természetesen kölcsönös. Imádok velük lenni. Minden imádok,ami velük kapcsolatos! Őszintén bízom benne,hogy tartani fogjuk a kapcsolatot még jó sokáig,és hallok majd mindenki sikereiről az életben!:) Örülök,hogy egy ilyen osztályba kerültem!! ♥